Az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottságának (FFEB) állásfoglalása a Magyarországon jelenleg működő, telepítés alatt álló és jövőben telepítendő akkumulátorgyárak ügyében

Az elsősorban elektromos járművek előállításához szükséges akkumulátorok gyártásának hazai helyzete az elmúlt hónapokban mind a tudományos közösség, mind a közvélemény figyelmét felkeltette, amit a már működő és tervezett üzemek környezeti, gazdasági és társadalmi hatásai indokolnak. Ezen összetett hatások értékelését nem elegendő egy-egy meghatározott nézőpont szempontjából, elszigetelten elvégezni, ezért az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottsága fontosnak tartja felhívni a figyelmet arra, hogy a témát annak teljes komplexitásában, a fenntartható fejlődés elveinek a figyelembevételével és a fenntarthatóság valamennyi aspektusára és azok összefüggéseire tekintettel kell vizsgálni.

Az elmúlt hónapokban számos kritika érte mind a fejlesztések tervezett volumenét és ütemét, mind pedig azok módját, ami sokakban kétségeket és aggodalmakat ébresztett. A fenntartható fejlődés elveivel ellentétben a már megvalósult, illetve megvalósítás alatt álló fejlesztéseket nem előzte meg széles körű társadalmi tájékoztatás és egyeztetés, amely megfelelő stratégiai hatásvizsgálatokon alapulna, illetve az érintettek számára nem volt mód esetleges kételyeik, ellenérveik érdemi artikulálására, a fejlesztések valamennyi fenntarthatósági aspektusának a megismerésére. A fenntarthatóság szempontrendszerét legegyszerűbben egy háromlábú székhez szokták hasonlítani, melynek ha bármelyik lába sérül, az egész maradandó károkat szenvedhet, kifejezve ezzel azt az üzenetet, hogy a gazdasági, a társadalmi és a környezeti szempontok egyaránt nélkülözhetetlenek, és ezek harmóniája, integrált szemlélete a legjobb megoldás. Az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottsága sem mentes a sokakat foglalkoztató aggodalmaktól, ezért – kiváltképpen a megnyugtató rendezés érdekében – az alábbi észrevételeket és ajánlásokat teszi a döntéshozók felé.

Az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottságának (FFEB) állásfoglalása a Magyarországon jelenleg működő, telepítés alatt álló és jövőben telepítendő akkumulátorgyárak ügyében

Gazdaság

Megfontolandó kérdés az is, hogy a tervezett beruházások esetében a tervezett előnyök mellett hátrányok is megjelennek, és nem lenne szerencsés, ha utóbbiak erősödnének. Éppen ezért lenne szükséges nyilvánosságra hozni azokat a számításokat, amelyek alapján a kormány hosszú távon és fenntarthatóan jelentős társadalmi hasznot remél a beruházásoktól. Ezen elemzéseknek tükrözniük kell a környezeti terhek (negatív externália költségeinek) összességét és a felhasznált ökoszisztéma-szolgáltatások teljes gazdasági értékét is. A számításoknak ennek megfelelően minden járulékos elemre ki kell terjedniük, és kockázatbecslést is tartalmazniuk kell.

A technológia rohamos fejlődése mellett kétséges, hogy célszerű-e egyetlen technológiára alapozni egy ekkora volumenű gazdaságfejlesztési programot, hiszen korántsem egyértelmű, hogy a lítiumion-akkumulátor a jövő útja. Sőt még az sem biztos, hogy az elektromos járművek dominálják majd a közlekedést egy-két évtized múlva. Mindezek figyelembevételével megfontolandó az óvatosabb, lassúbb fejlesztési ütem lehetősége.

Indokoltnak látjuk, hogy a betelepülő vállalatok vállaljanak jelentős anyagi szerepet a működésükhöz szükséges energetikai és infrastrukturális fejlesztések finanszírozásában. Új energiaintenzív ipari létesítmények csak akkor kapjanak működési engedélyt, ha készek részt venni az ellátásukhoz szükséges energiatermelési és szállítási beruházásokban, és nem veszélyeztetik a társadalmi ellátási rendszereket. Fontosnak tartjuk a beruházások közvetlen és közvetett támogatásának összességét és részleteit is nyilvánosságra hozni, hiszen az energetikai, a víziközmű- és a logisztikai ágazatokban adott támogatások közvetlenül érintik az infrastruktúra-rendszerek üzemeltetését, fejlesztését és az ott alkalmazott tarifapolitikákat.

Ugyancsak számos kérdést vet fel a kiterjesztett gyártói felelősség tényleges érvényesülésének mikéntje, amely várhatóan további környezeti és gazdasági terheket ró majd az országra az elhasznált akkumulátorok esetleges nagy volumenű tárolása, illetve feldolgozása, újrahasznosítása, újrafelhasználása következtében – e téren is megnyugtató lenne a megfelelő tájékoztatás, hiszen a hiányos információk miatt nem egyértelmű, hogy ezzel kapcsolatban milyen műszaki-gazdasági-környezeti tervezés történt. Arról sincs információ, hogy az újabb szén-dioxid-kvóta-adó bevezetéséről a közelmúltban megjelent kormányrendelet [320/2023. (VII. 17.) Korm. rendelet a jelentős térítésmentes kibocsátásiegység-kiosztásban részesülő létesítmény üzemeltetőjét érintő egyes veszélyhelyzeti szabályokról] miképpen érinti a már működő és újonnan épülő akkumulátorgyárakat.

Társadalom

Az országban tervezett új erőművi kapacitások a jelenlegi igények hatékonyabb kielégítésén túl az energiaintenzív iparágak hatására megnövekedett elektromosenergia-igényt hivatottak kiszolgálni. Az, hogy az energetikai fejlesztések mértékét és jellegét elsősorban a hazánkba települő, alacsony hazai hozzáadottérték-tartalmú ipari tevékenységek energiaigénye határozza meg, azzal a veszéllyel járhat, hogy más, a fenntarthatósági célokat jobban szolgáló beruházások (pl. energiahatékonyság, a lakossági célú zöldenergia-beruházásokat elősegítő elosztóhálózati fejlesztések, a villamosenergia-rendszer rezilienciájának erősítése) forrás-, illetve humán és fizikai kapacitáshiány miatt háttérbe szorulhatnak.

A szektor társadalmi hatásainak a szempontjából fontos az alkalmazott munkaerő kérdésköre. Megfelelő hazai szakemberek hiányában a betelepülő üzemek várhatóan külföldi vendégmunkásokat fognak majd foglalkoztatni, ami konfliktusokat okozhat. Ennél is súlyosabb probléma azonban, hogy a hatalmas volumenű fejlesztések akár évekig nem járulnak hozzá a tudásalapú tárasadalom hazai megteremtéséhez és az innovációhoz, továbbá kérdéses, hogy az érintett vállalatok idővel hazánkba telepítik-e majd a kutatás-fejlesztési tevékenységeiket is.

Az állásfoglalásunkban megnevezett kérdésekben ez idáig nem folyt érdemi, adatokon és háttértanulmányokon alapuló szakmai vita, miközben számos lépés és megelőző intézkedés sürgető volna. Szükséges az akkumulátorgyártás felfuttatására építő gazdasági stratégiával kapcsolatos valamennyi érv és ellenérv megjelenítése, vitába vonása és az aggodalmak érdemi cáfolata, illetve a potenciális károk enyhítését célzó intézkedések bemutatása a gyárépítéssel érintett települések lakossága és az érintett szakmák képviselői számára is. Ezeknek az érdemi vitáknak a lefolytatását sürgetjük, és ehhez az MTA minden segítséget megad.

Összefoglalás

A fenntartható fejlődés elveivel ellentétben a már megvalósult, illetve megvalósítás alatt álló fejlesztéseket nem előzte meg széles körű társadalmi tájékoztatás és egyeztetés, ezért szükséges az akkumulátorgyártás felfuttatására építő gazdasági stratégiával kapcsolatos valamennyi érv és ellenérv megjelenítése, vitába vonása és az aggodalmak érdemi kezelése.

Szükséges nyilvánosságra hozni azokat a számításokat, amelyek alapján a kormány hosszú távon és fenntarthatóan jelentős társadalmi hasznot remél a beruházásoktól.

Kiemelten fontos, hogy nyilvánosságra kell hozni a gyárak monitoring- és haváriaterveit, és meg kell teremteni a szakmai és társadalmi ellenőrzés lehetőségét.

Meg kell erősíteni, illetve ki kell egészíteni a környezeti és társadalmi kockázatok felmérésre, értékelésére és kezelésére alkalmas intézményrendszert. Szorosabbá kell tenni a különböző szakpolitikák közötti együttműködést a beruházásokkal kapcsolatos döntéshozatal során.

Az esetlegesen szükségessé váló hatósági szankciókat összhangba kell hozni a potenciális károk mértékével és az üzemek által a tulajdonosaik számára generált bevételekkel.

Részletesen vizsgálni kell a gyártó üzemek erőforrás-felhasználásának, nevezetesen az energia- és vízhasználat mértékének a kérdését, és az egyéb helyi igények várható alakulásának figyelembevételével részletes terveket kell kidolgozni a következő évtizedekre. Indokoltnak látjuk, hogy a betelepülő vállalatok vállaljanak jelentős anyagi szerepet a működésükhöz szükséges energetikai és infrastrukturális fejlesztések finanszírozásában.

Vizsgálni és megnyugtatóan rendezni kell a kiterjesztett gyártói felelősség tényleges érvényesülésének mikéntjével kapcsolatos kérdéseket.

Biztosítani kell, hogy a fejlesztések minél inkább hozzájáruljanak a tudásalapú tárasadalom hazai megteremtéséhez és az innovációhoz, és elő kell segíteni, hogy a hazai vállalkozói szféra (különösen a kkv-k) is be tudjanak kapcsolódni a tervezett tevékenységekbe.

Az MTA Elnökségének állásfoglalása a közoktatás helyzetéről és a fejlesztéséhez szükséges teendőkről

Az Akadémia Vezetői Kollégiuma, Közoktatási Elnöki Bizottsága, valamint Filozófiai és Történettudományok Osztálya korábbi állásfoglalásai után, ez évi utolsó ülésén az MTA Elnöksége állásfoglalást fogadott el a közoktatás helyzetéről és fejlesztésének szükségességéről.

A Magyar Tudományos Akadémia Elnökségének állásfoglalása a közoktatás helyzetéről és a fejlesztéséhez szükséges teendőkről

A Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége a magyar közoktatás jövőjéért érzett felelősségétől vezérelve az alábbi nyilatkozatot teszi.

Az egyre feszültebb helyzetben üdvözlendő, hogy párbeszéd indult a közoktatás problémáinak megoldásáról a Kormány és a tanárok képviselőinek részvételével, de a párbeszédet ki kell terjeszteni minden érintettre. A meginduló folyamat sikeréhez elengedhetetlennek tartjuk az elbocsátott tanárok visszahelyezését eredeti munkahelyükre. Kérjük ennek érdekében a köztársasági elnök közbenjárását.

Előremutató, hogy a közoktatásért felelős tárca nyilvánosságra hozta a pedagógusok valós béremelésére vonatkozó intézkedési programját. Ezen túlmenően mielőbb biztosítani kell, hogy a pedagógusok fizetése elérje a velük azonos szintű képzettséggel rendelkező szellemi foglalkozásúak fizetésének mindenkori átlagát.

A tanári pálya vonzóvá tételéhez és a közoktatás színvonalának emeléséhez szakmai autonómiát kell biztosítani a pedagógusoknak. Ez csak jó szakemberek, jól működő tantestületek, közoktatási intézmények és megfelelő szakmai minőségbiztosítás mellett lehetséges. A bérezés legyen teljesítményarányos. A pedagógus-utánpótlás biztosítására meg kell erősíteni az egyetemeken a tanárképzést.

Országunknak a közoktatási rendszer alapos átalakítására, választási ciklusokon átívelő köznevelés-fejlesztési programra van szüksége, amely a kiemelkedő tehetségek gondozása mellett a társadalmi kohézió növelésének és a felzárkóztatás céljának is eleget tesz. Ez csak össztársadalmi megegyezéssel biztosítható.

A közoktatásnak Magyarországon is meg kell kapnia azt a figyelmet és anyagi ráfordítást, ami a világ élvonalát képező és felzárkózásra törekvő európai és Európán kívüli országok esetében adott. Enélkül a legradikálisabb szervezeti reformok sem fordíthatják meg a több évtizedes negatív tendenciákat, és nem biztosítják jövendő nemzedékeink versenyképességének és általános jóllétének alapját.

A Magyar Tudományos Akadémia felajánlja tagjai és testületei, kiváltképpen a Pedagógiai Tudományos Bizottság és a Közoktatási Elnöki Bizottság tudását és tapasztalatait, hogy segítse egy tudományosan megalapozott, korszerű közoktatás feltételeinek kialakítását.

„Egészséges örömforrás” – Művészeti estek az Akadémián XI.

Mendelsshon és Dohnányi ifjúkori remekművei, Atlasz Gábor festőművész képei és a csopaki Jásdi Pincészet borai voltak a Magyar Tudományos Akadémia és az Akadémiai Klub Egyesület tizenegyedik alkalommal, április 8-án megrendezett művészeti estjének fókuszában. A Pesti Vigadóban a Grassalkovich Vonósnégyes és Balázs János Kossuth-díjas zongoraművész által adott hangversenyen, majd az MTA Székház Vörösmarty- és Kodály-termében rendezett kiállításmegnyitón és borbemutatón a jelenlévők megtapasztalhatták, hogy a művészet egészséges örömforrás.

2024. ÁPRILIS 16.

„A katarzis, a művészeti élmény dopaminkibocsátással jár az agy örömérzet- vagy jutalmazási központjában. Vagyis rendelkezésünkre áll egy mindenki számára elérhető, egészséges öröm- és jutalomforrás”

– mondta Freund Tamás a Művészeti estek az Akadémián című rendezvénysorozat XI. alkalmát megnyitó köszöntőjében. A művészet agyműködésre gyakorolt hatásáról szóló beszédében az Akadémia elnöke kiemelte: az infokommunikációs eszközök elképesztő fejlődésének korszakában „agyunknak olyan információáradattal kell megküzdenie, ami néhány évtizede még elképzelhetetlen volt, káros hatásaitól pedig meg kell védenie magát”. A képernyő előtt töltött élet veszélye a szociális elszigetelődés is, „miközben az emberek genetikailag meghatározott módon társas lények. Ha kiszakítják őket természetes társadalmi közegükből, fennáll a veszély, hogy csökkennek kognitív és fizikai képességeik, ami akár személyiségtorzuláshoz is vezethet.”

Erdélyi kiadványok, tudományos kötetek, 

ritka nyomtatványok – három hagyatékból származó gyűjteményekkel gazdagodott az MTA Könyvtár és Információs Központ

Benkő Samu erdélyi művelődéstörténész, az MTA külső tagja, Frank Tibor történész, az MTA rendes tagja, valamint Horváth József bibliográfus, antikvárius örökösei egyaránt a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ számára ajánlottak fel olyan könyv- és nyomtatványritkaságokat is tartalmazó hagyatékokat, amelyek kutatók számára is fontos források lehetnek. Az adományok befogadásáról Monok István, az MTA KIK főigazgatója javaslata és Kollár László Péter, az MTA főtitkárának előterjesztése alapján a Vezetői Kollégium döntött.

Benkő Elek, az MTA rendes tagja felajánlotta édesapja, Benkő Samu (1928–2021) erdélyi magyar művelődéstörténész, az MTA külső tagja könyv- és kézirathagyatékát a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ részére. Benkő Samu az erdélyi magyar művelődéstörténet meghatározó alakja, tudományos és tudományszervező munkássága oly sokoldalú volt, hogy nélküle nem érthető meg az erdélyi magyarság 1945 utáni sorsa. Kolozsváron gyűjtött könyvtárában megtalálható az erdélyi kiadók által kiadott szinte összes kiadvány, köztük olyanok, amelyekből Magyarországon nem lelhető fel példány. Folyóirat-szerkesztőként (Korunk, 1957–58), egyetemi tanárként, a Kriterion Kiadó szerkesztőjeként, az Erdélyi Múzeum-Egyesület egyik újraindítójaként és elnökeként (1994–2002) szinte a teljes erdélyi magyar értelmiséggel kapcsolatban állt, több ezer levélből álló levelezése alapvető forrás a nevezett időszak kutatói számára. A hagyaték értékét növeli, hogy kiegészíti a Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteményében elhelyezett egyéb erdélyi vonatkozású hagyatékokat (pl. Molter Károly hagyatéka, Jakó Zsigmond levelezése), és ezáltal az MTA KIK a magyarországi Erdély-kutatások megkerülhetetlen központjává válik.

Frank Tibor (1948–2022) akadémikus özvegye, F. Várkonyi Zsuzsa és fiuk, Frank Benedek örökösök az Akadémiának adományozzák Frank Tibor könyvtárának mintegy tízezer kötetét, azzal, hogy az az MTA Könyvtár és Információs Központba kerüljön elhelyezésre tudományos kutatás céljából. A közelmúltban elhunyt Frank Tibor amerikanista, történész, az MTA rendes tagja és az ELTE BTK Angol-Amerikai Intézet Amerikanisztika Tanszékének professor emeritusa volt, tudományos munkássága nemzetközi színtéren is elismert. A könyvgyűjtemény legmodernebb, anglisztikai és amerikanisztikai vonatkozású részét az ELTE Angol-Amerikai Intézet Könyvtára kapta, ám a kollekció egy jelentős része kívül esik gyűjtőkörükön, ezt a részt ajánlották fel az adományozók az MTA könyvtára számára. Frank Tibor könyvhagyatéka tökéletesen beleillik az MTA Könyvtár és Információs Központ gyűjtőkörébe. Értékes és gondosan őrzött tudományos könyvei a könyvtári kutatók számára fontos források lehetnek, míg a duplumkötetek más, vidéki könyvtárak hiányait pótolhatják.